Ezen cikk sorozatunk a kannabisz spirituális felhasználását tárja fel előtted. Az alábbiakban felsorolt országok, népek és civilizációk jóval előttünk ismerték már a növény gyógyító, meditatív, étkezési és ipari felhasználását, sőt kultuszokat és hitvilágot építettek rá.
Az évek, évtizedek során régészek, etnológusok stb…
Folyamatosan tárták fel a múltunk azon részeit is melyek a kenderhez/ kannabiszhoz köthetőek. Mivel nem minden tanulmány és kutatási eredmény friss, elfogadott és vagy még tudományos vita tárgyát képezi, így eltérő évszámok is szerepelhetnek a cikkben és a cikk sorozatban, de ez a lényegen nem változtat. A kender a kezdetektől velünk volt.
A további írásainkban külön- külön is foglalkozunk majd egyes népekkel,országokkal és tájegységekkel.
India
Indiában a cannabist nagymértékben használták mint gyógyszert, de szintén rekreációs drogként. A kender ilyen széleskörű felhasználása azzal volt magyarázható, hogy egyenes kapcsolatban állt a vallással, amely szent tulajdonságokat tulajdonított a növénynek. Az Atharva véda az öt szent növény egyikeként említi, és boldogság forrásának, öröm ajándékozójának valamint szabadság hozójának nevezi. Így a cannabis számos vallási rituálé részéve vált.
A növény pszichoaktív hatását nagyon jól ismerték Indiában, talán éppen az elkészítés módja miatt. A leggyengébb típusú készítmény a Bhang volt, ami gondosan kiválogatott szárított leveleket jelentett, virágok nélkül. A második típus a Ganja volt, az egész szárított nőnemű növény a virágokkal együtt. A legerősebb hatású pedig a Charas volt, ami kizárólag a nõi virágokat borító gyantából készült. Ezekben a készítményekben mindig jelen voltak az aktív cannabinoidok. Ma már tudjuk, hogy a cannabison szekretáló trichómák (szőröcskék) találhatók, amelyek leginkább a nőnemű növény virágain, valamint kisebb mértékben a növény felső harmadában lévő leveleken lokalizálódnak. A gyantát kiválasztó mirigyek leggyakrabban a trichómák csúcsában helyezkednek el. Ezek a mirigyek nagy mennyiségű aktív cannabinoidot is tartalmaznak, amelyek kiválasztódnak, ha a mirigy megsérül.
Indiában a cannabis vallási rituálékban és a gyógyításban való felhasználása i.e. 1000 környékén kezdődhetett. A gyógyászatban a növényt nagyon sok mindenre használták: fájdalomcsillapítóként (neuralgia, fogfájás, fejfájás), anticonvulsansként (epilepszia, tetanusz, veszetség), hipnotikumként, nyugtatóként (idegesség, mánia, hisztéria), anesztetikumként, gyulladásgátlóként (reumatizmus), antibiotikumként (lokálisan a bőrön), paraziták ellen, görcsoldóként (kólika, hasmenés), étvágyfokozóként, afrodiziákumként vagy anafrodiziákumként, köptetőként és köhögéscsillapítóként (légcsőgyulladás, asztma).
Tibet
Tibetben szintén szent növényként tisztelték a cannabist, ennek ellenére nagyon kevés írásos feljegyzés maradt fenn a vallási gyakorlatban és gyógyászatban való felhasználásáról. A tantrikus buddhizmusban, amely a Himalájában alakult ki, a kendert a meditáció megkönnyítésére használták. A gyógyításban szintén nagy szerepet kapott a növény, erre több dolog is utal: a tibeti medicína fő elgondolásai a hindu orvoslásból származtak, a növények fontos részét képezték a tibeti gyógyszerkönyveknek, és nem utolsó sorban a cannabis bőven megterem Tibetben. Plusz érdekesség, hogy maga a növény első törzsei Tibetből származtathatóak, mintegy 28 millió évvel ezelőttről. Kapcsolódó cikkünket >>>itt<<< találod meg!
Asszír
Az asszírok is ismerték a kender pszichoaktív hatását, az i.e. kilencedik századtól kezdve füstölőként használták. Feltehetőleg már időszámításunk előtt gyógyításra is használták a cannabist, külsőleg duzzanatokra, zúzódásokra, belsőleg pedig depresszióra, impotenciára, artritiszre, veseköveknél, nőgyógyászati panaszok esetén és „boszorkányság megszüntetésére”.
Perzsia
Perzsiában a cannabist szintén ismerték már időszámításunk előtt. A perzsák tudtak a növény bifázikus hatásáról, és éles különbséget tettek a kezdeti eufórikus és későbbi diszfórikus hatása között.
Európa
Európában a történelmi és régészeti leletek arra mutatnak, hogy a cannabis ezen a területen már jelen volt a keresztényi korszak előtt is. A növényt valószínűleg a szkíták hozták be Európába. I.e. 450-ben Heródotosz leírt egy szkíta temetési szertartást, ahol az égő cannabismagok füstjét és kipárolgásait inhalálták az eufórikus hatásáért, ezzel elősegítve a rituálét. De nem csak temetkezési szertartásokon használták fel a kannabiszt és nem csak a magokat, hanem a virágzatot is.
Cikkünk folytatódik! Külön kitérve a szkíta vonalra melyhez kapcsolódik egy régebbi cikkünk is, amit >>>itt<<< tekinthetsz meg!
Segítsd munkánk egy megosztással! Köszönjük!
forrás: Dr. Lengyel Adrian „részlet”, mke
