A kaneh-bosm első megjelenése a Bibliában Mózes és az égő csipkebokor történetében található, amikor a tiszteletreméltó zsidó próféta megkapja a szent kenet olaj receptjét közvetlenül az Úrtól, azzal az egyértelmű utasítással, hogy csak a papi osztályt kenheti fel vele – ez a korlátozás később enyhült, királyok számára is elérhető lett.
Exodus 30:31
“Az Izráel fiainak pedig így szólj: Szent kenetnek olaja legyen ez nékem, a ti nemzetségeiteknél. Ember testét azzal meg ne kenjék, se ahhoz hasonlót, annak mértékei szerint ne csináljatok: szent az; szent legyen előttetek is. Valaki ahhoz hasonló kenetet csinál, vagy azzal idegent ken meg, kitöröltessék az õ népe közül.”
A papok egykori kannabisz monopóliumának szerencsétlenségére azonban sok más konkurens vallás és spirituális irány volt aktív abban az időben, beleértve a pogányokat, és azokat akik Ashera Istennőt imádták – ők sokkal szabadabb kaneh-bosm kínálattal rendelkeztek. Elvégre a kannabiszt már legalább időszámításunk előtt 6000 óta termesztették, mint élelmiszert és széles körben elérhető volt Mózes idejében.
Ahogy Carl P. Ruck, a klasszikus mitológia egyetemi tanára a Bostoni Egyetemről írja:
“Kétség nem férhet a kannabisz szerepéről a zsidó vallásban…. Nem létezik, hogy egy ilyen fontos növény, ami rostforrás volt textilekhez, valamint étkezési olaj, és ami olyan könnyen termeszthető, észrevétlen maradt… a puszta betakarítása entheogén reakciót váltott ki.”
Rituális és gyógyászati kannabisz használat
Entheogén – a kifejezést professzor Ruck alkotta meg – alatt olyan anyagot értünk, ami képes spirituális élmények kiváltására. Az olyan entheogén növények használata, mint a kannabisz, a peyote és a hallucinogén gombák kapcsolatban állanak szinte minden világvallás kialakulásával, így talán nem meglepő, hogy a kannabisz valószínűleg szerepet játszott a kereszténység megszületésében.
Könnyen érthető a szerepe, figyelembe véve a növény közel csodálatos gyógyító tulajdonságait. Most kezdjük újra felfedezni a kannabisz számtalan gyógyászati hatásait olyan betegségek kezelésére, amik több ezer éve ismertek, de a kormányok által létrehozott, több mint fél évszázada fennálló kannabisz ellenes hisztéria hatására elfelejtettünk.
Szerencsére ez a hozzáállás változóban van és a Krisztus-kannabisz kapcsolat vita talán egy példa arra, hogy itt van az ideje felülvizsgálni azokat a kollektív meggyőződéseket, amiket a propaganda elhomályosított.
Kaneh-bosem
A kaneh-bosem hangzása valóban hasonlít a kannabiszéra és nem kétséges, hogy a kendert azokban az időkben széles körben használták a héber kultúrában.
Az Ószövetségben (Exodus 30: 22-23) leírt szent kenet olaj receptje szerint, ezt híres helyi gyógyító fogott valamivel kevesebb, mint 3 kilót (250 sékel) az ismert arámi kaneh-bosm (illatos nád) növényből és kioldotta mintegy hat liter olívaolajba, valamint összekeverte olyan esszenciális kivonatokkal, mint a mirha, a fahéj és a kasszia. Ezt kenőcs főzetet helyileg alkalmazta a betegeken, ami lehetővé tette, hogy a bőrön keresztül felszívódjon.
Az első szilárd bizonyítékot a kannabisz héber nyelvben való használatáról 1936-ben mutatta be Sula Benet, egy kevéssé ismert lengyel etimológus a varsói Antropológiai Intézetből. A kannabisz szóról általában úgy gondolták, hogy szkíta eredetű, de Benet bemutatta, hogy sokkal korábbi eredetű olyan sémi nyelvekben, mint a héber és több alkalommal is megjelenik az Ószövetségben. Benet kifejtette, hogy “az Ószövetség eredeti héber szövege hivatkozik a kenderre mint füstölőre, amely szerves része a vallási ünnepeknek, és mint bódító szerre is.”
Benet bizonyította, hogy a kannabiszra használt szó a kaneh-bosm a hagyományos héber nyelvben kaneh vagy kannabus szavak formájában is megjelenik. A szó gyökere a kan ebben a formában azt jelenti, “nád” vagy “kender”, míg a bosm azt jelenti, “aromás”. Ez a szó ötször jelenik meg az Ószövetségben; az Exodus, az Énekek Éneke, Ézsaiás, Jeremiás és Ezékiel könyveiben. Ezt a szót rosszul fordították le ‘calamus’-ként, ami egy kevés értékkel rendelkező közönséges mocsári növény és nem rendelkezik azokkal a tulajdonságokkal, illetve értékekkel, amiket a kaneh-bosmnek tulajdonítottak. A hiba a héber Biblia legrégibb görög fordításában történt, a Szeptuagintában, ami az idő időszámításunk előtti harmadik században íródott, és ez a hiba később többször megismétlődött.
Bár ez az etimológiai érvelés semmiképpen sem szolgál tárgyi bizonyítékként, az “aromás nád elmélet” alapjául szolgálhat egy sor feltételezésnek. Ha az Exodusban leírt olaj valóban nagy mennyiségű kannabiszt tartalmazott, a növény gyógyhatású vegyületeinek hatásos adagolása minden bizonnyal elég erős volt ahhoz, hogy a nagyszámú gyógyító csodákat, amiket Jézusnak tulajdonítottak, meg lehessen magyarázni, mivel ma már tudjuk, hogy a kannabisz kiváló szklerózis multiplex (bénulás, sántaság), glaukóma (vakság), epilepszia (démoni megszállottság) és bőrbetegségek (lepra) kezelésére. Továbbá, az igen valószínűtlen, hogy az akkoriban termő kannabisz növények képesek lettek volna versenyezni a mai kannabisz kupa nyertes fajták 20-25 százalékos THC tartalmával. Feltételezhetjük, hogy az ókori világ botanikusai nagyjából 10% THC tartalmú növényeket termesztettek, ami mellé valószínüleg egy nagyobb CBD arány társult. Ez egy olyan ideális kannabinoid profil ami a mai, tudományosan is igazolt tapasztalatok szerint elég erős lehetett ahhoz, hogy egy igazán hatásos reakciót váltson ki amikor ilyen nagy mennyiségben alkalmazták.
A szent kenet olaja
“És monda az Úr Mózesnek: Vedd a következő drága fûszereket: 500 sékel folyékony mirhát, fele annyi (vagyis 250 sékel) illatos fahéjat, 250 sékel illatos nádat, 500 sékel kassziát – minden a szent siklus szerint – és egy hin olívaolajat. És csinálj abból szent kenetnek olaját, elegyített kenetet, a kenetkészítõk mestersége szerint. Legyen az szent kenõ olaj.”
Átalakítva mai mértékegységekre:
folyékony mirha – 500 sékel: 5,75 kg (12,68 font)
kasszia – 500 sékel: 5,75 kg (12,68 font)
fahéj levél – 250 sékel: 2,875 kg (6,34 font)
kannabisz virágok – 250 sékel: 2,875 kg (6,34 font)
olívaolaj – 1 hin: 6,5 liter (1,72 gallon)
A hagyományos módszer szerint, az összes összetevőt vízzel keverték, majd addig főzték, amíg az összes víz elpárolgott. Az olajat ezután leszűrték és használatra kész volt.
források: MOKE, ATI, VICE, THEGUARDIAN
