A Zengető
A Zengetőt nem lehet egy szimpla családias zenei programokkal tűzdelt fesztiválnak mondani, annál sokkal több. Olyan szakmai előadásokon lehet részt venni, amiket szárazon lehetne tálalni az érdeklődő publikumnak, de pont a fesztivál érzet miatt valahogyan minden előadó egy interaktív legyen mindenki részese oldalra fordul át. Ami valljuk be a 21. században többet ér, mint 2 óra tömör szürke könyvfelolvasásos monológ.
A Zengető egy figyelemfelhívás is egyben! Figyelemfelhívás a környezettudatos életmódra, az önfenntartó gazdálkodásra, a testvériségre és az ezzel járó közösségre és annak gondozására.
Maga a fesztivál is erről szól sajátos családias módján. Tanulhatsz és közben új barátokat is szerzel. Az önzetlenség és a béke átjárja az étert. Olyan, mintha egy más világba csöppentél volna. Persze lehet mondani, hogy van már ilyen fesztivál, de ha itt nem voltál még, akkor nem tudod és nem érezted, hogy ez mégis valahogyan más. A környezet és a közeg egyszerre rezeg és középpontban a kender és annak felhasználási módjai vannak.
Mint már említettem maga a hely már egy különleges érzést és energiát áraszt. A fesztivál helyszínét elérve egy mesébe illő kis földúton tudsz bemenni, ami egy erdőn keresztül vezet. Haladva befelé már hallatszik a zene és látod ahogyan, ha nem is több száz ember, de 50-60 személy sürög forog. Lágyan elkezded érezni a kender (ipari felhasználású) illatát, ahogyan a lágy szellő úgymond szélcsatornaként hasznosítja az erdőben megbúvó utat.
Befelé haladva volt térerő, nincs térerő, csak te vagy és a természet és a zengető törzs. Eleinte furcsa érzés, hogy a rohanó és romlott világunk hátramarad és lényegében csak te maradsz és megszűnik a külső zaj.
Beérve egyből szembetűnik a hatalmas kapu, ami kender díszítést kapott és jelöli az utat az itatóhoz (itt lehetett hideg házi alma cidert is magunkhoz vételezni), hempergőhöz és az etetőhöz, ami a fürdető szomszédságában található. Jobbra nézve kenderföld és a lüktető ( itt voltak a zenei programok), bentebb az erdőben fellelhető még a merengő. Balra fordulva pedig a tipegő, árusok, jóga placc, teázó majd szintén kenderes vagy természetes anyagokból készült portéka.
A környezettudatosság mindenütt felüti a fejét. Újrahasználható repoharak, sőt zengetős bögre is beszerezhető. Egészséges ételek, és itt még nincs említve a kitelepülő, szintén kenderre és egészséges életmódra specializálódott eladó és bemutató egységek. A hulladékot szelektíven gyűjtik, ha a kutyád a földre piszkít (erdőről, kenderföldről és tisztásról beszélünk) nem ott hagyod, hanem fölszeded és már röpteted is a helyére a kukába, mert ez a természetes.
Amikor egy olyan helyen vagy ahol a cigaretta csikket sem dobják el az anyaföldre azért elgondolkodsz, hogy hoppá mi a fasz van? Hol vagyok? Mi történt? Mi történik?
Megtérni mentünk nem pedig téríteni.
Már az első Zengetővel is szemezgettünk, ami Lullán volt, és a második Tápiószentmártonival is, de idén sikerült eljutni.
Egyik alapító atyánk már az alkotó táborba is ellátogatott, itt még jobban átjön a családias érzés és az összetartozunk egy közös célért hangulat. Mindenkinek megvan a maga dolga, ha éppen nincs valami feladat, akkor besegítesz másnak. Teljes összhangban működnek az emberek legalábbis a külső szemlélő ezt látja. Főleg úgy, hogy pár nap alatt a semmiből nő ki az egész fesztivál egy autentikus régi vályogház , az erdő és a kenderföld társaságában. Elképesztő érzés látni azt, ahogyan a semmiből létrehoznak egy remélhetőleg még sok időt megélő fesztivált. A csapat akik építik külön-külön a családoddá válnak. Van a fesztiválnak egy fura deja vu érzése, legalábbis ez az érzés volt folyamatosan eluralkodva személy szerint rajtam. Jó helyen, jó időben éreztem magam még úgy is, hogy ténylegesen nem sikerült teljesen kikapcsolnom.
Azzal azért mindenki legyen tisztában, hogy a magyar kannabisz egyház nem a fűszívásról szól, sőt. A kendert, mint növényt tiszteljük, a tömérdeknyi felhasználási módot és területet, ahol hasznosítani lehet a teremtő eme növényi csodáját. A szervezőkkel meg is beszéltük, hogy nem promózzuk sem a spirituális, sem a rekreációs fűszívást. De beszélgethetünk róla az emberekkel. Amit meg is tettünk lévén, hogy a #legalizálj kampányt is képviseltük egyben, erről bővebben itt (face: @legalizalj, www.legalizalj.hu)
Ennél a pontnál kanyarodjunk is vissza a szinte végeláthatatlan, kenderből előállítható termékhez és az előadásokhoz.
A változatos interaktív szakmai előadások: a hulladék újrahasznosítás, a kender, mint kultúrnövény és annak felhasználása beton, ruha és vagy élelmiszerként, régi idők kenderfeldolgozása is a terítékre került. A kender, mint gyógyászati lehetőség és rekreációs felhasználása annak büntetőjogi következményi stb… után esténkén változatos zenei programok zárták a napot.
Az idei újdonság a tipegő volt, ahol külön gyermek programok várták a lurkókat. Hagyományos diafilm vetítés, mesélés, aktív részvételes társasjátékok.
Ilyen típusú gyermeki mosolyokat nem igazán látsz egy EU kompatibilis játszótéren vagy bárhol máshol. Egyszerűen a természet részeivé válnak és valami megmagyarázhatatlan belülről fakadó belső mosoly ül ki az arcocskájukra. Beszélgettünk olyan szülőkkel, akik azon ámultak, hogy a visszahúzódó gyermekük itt milyen felszabadult és ilyennek még soha nem látták. De magától a fesztiváltól is hátast dobtak, mert ehhez hasonlón még soha nem voltak, mivel teljesen eltér a megszokott fesztiválhangulattól.
Segítettünk a kender cuccokat bemutatni az érdeklődőknek mi is. Lényegében az előadások mellett lehetőség volt még mindenféle kender termékeket megnézni, megtapizni (fonal, papír, beton stb…), megkóstolni (kender sör, kender vattacukor stb…) és volt, olyan termék is amit meg lehetett venni. Összességében nagyszerű érzés volt a részese lenni az eseménynek még úgy is, hogy látogatásunk pár pontja nem valósult meg.
Jövőre tali ugyanitt, ugyanilyen jókedvvel és hangulattal.
